Egy átfogó magyar kutatássorozat rámutatott, hogy a gyógyszermaradványok sorsát a talajban nem egyetlen tényező, hanem a gyökérsavak, a hőmérséklet és a szervesanyag-lebomlás összetett kölcsönhatása alakítja. Az ELTE és a HUN-REN kutatói szerint a folyamatok időben is változnak, ezért a talajminőség vizsgálatát és a környezeti kockázatbecslést is új alapokra kell helyezni.

Sokat hallhattunk már a gyógyszermaradványok problémájáról az ivóvizekben, de talán kevésbé ismert, hogy gyakran használt gyógyszereink a talajban is nyomot hagynak. Ez pedig komoly problémát jelenthet a mezőgazdaság számára, hosszú távon pedig az emberi egészségre is hatással lehet. De vajon mi dönti el, hogy ezek a maradványok ott maradnak, megkötődnek vagy tovább vándorolnak a környezetben?

Az olyan gyógyszermaradványok, mint a karbamazepin (antiepileptikum), a diklofenák (nem szteroid gyulladáscsökkentő) és az ösztrogénszármazék 17α-etinilösztradiol, különböző módokon kerülhetnek a környezetbe: kijuthatnak például kezelt vagy kezeletlen szennyvízzel, öntözéssel vagy szennyvíziszappal. További sorsukat elsősorban azok a tényezők határozzák meg, amelyek befolyásolják a megkötődésüket. A megkötődés révén ugyanis ezek az anyagok helyileg feldúsulhatnak, és miután a mezőgazdasági növények ezeket a tápanyagokkal együtt felveszik, bekerülnek a táplálékláncba.

Az ELTE és a HUN-REN kutatói nemrég három vizsgálattal tárták fel, mitől függ, hogy ezek a vegyületek a talajban megkötődnek vagy éppen mobilizálódnak, és milyen szerepük van ebben a gyökérsavaknak, a szerves anyagnak és a hőmérsékletnek.

Az első vizsgálatban a kutatók a gyökérkiválasztás során termelődő szerves savak hatását elemezték a három gyógyszermaradvány megkötődésén keresztül. Kimutatták, hogy a kis molekulatömegű szerves savak fokozhatják a karbamazepin és a diklofenák gyógyszermaradványok megkötődését, amelyek így feldúsulhatnak a feltalajban. Ez különösen az alacsony szervesanyagtartalmú talajokban figyelhető meg, mivel a szerves anyag nagy megkötési kapacitása amúgy uralná a megkötődés dinamikáját. Az ösztrogénszármazék esetén viszont már a savak jelenléte nélkül is erős a kötődés a talajrészecskékhez. Mivel a gyökérzónában termelődő szerves savak koncentrációja az idő során […]

Az eddigi hagyományokat követve a Csillagászati Intézet ismét meghirdeti
a demonstrátori pályázatát három témakörben:

(1) klasszikus észlelés-adatfeldolgozás (Letöltés)
(2) numerikus számítások (Letöltés)
(3) mérnöki feladatok (Letöltés)

Jelentkezési határidő: 2023. szeptember 21.
További részletek a mellékelt kiírásokban.
A felhívás szabadon terjeszthető.

Várjuk a jelentkezéseket!

Az eddigi – nagyon sikeresnek mondaható – hagyományokat követve
a Csillagászati Intézet ismét meghirdeti a demonstrátori pályázatát
három témakörben:

(1) klasszikus észlelés-adatfeldolgozás (Letöltés)
(2) numerikus számítások (Letöltés)
(3) mérnöki feladatok (Letöltés)

Jelentkezési határidő: 2022. szeptember 25. éjfél.
Részletek a mellékelt kiírásokban.
A felhívás szabadon terjeszthető.

Várjuk a jelentkezéseket!

📄 Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat értékrendje és stratégiai célrendszere

Egy most megjelent tanulmányban (https://doi.org/10.1016/j.quaint.2020.10.061) Demény Attila akadémikus és munkatársai 17 olyan, Európa különböző területeiről származó, cseppkőből mért geokémiai adatsort (rekordot) hasonlítottak össze, amelyekről a korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a képződésükkor fennálló hidrológiai viszonyokat tükrözik. A munka az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézetének (FGI), valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatóinak együttműködésével folytatott projekten belül zajlott, a Magyar Tudományos Akadémia Kiválósági Együttműködési Programjának finanszírozásában. Emellett az adatok értelmezésében társszerzőként részt vett Prof. Dr. Silvia Frisia is, aki az ausztrál Newcastle University kutatójaként az MTA meghívására érkezett az FGI-be, vendégkutatói minőségben.

A paleohidrológiai körülmények a csapadék mennyiségétől az évszakos eloszláson át a csapadék forrásrégiójának változásáig terjedtek, de mindegyik rekordban közös volt, hogy azok a hidrológiai állapotokat tükrözik. A rekordok a cseppkő karbonátjában levő stabilis szén- és oxigénizotópok arányai (13C/12C és 18O/16O) mellett a laminák (a karbonát kirakódása során létrejövő rétegecskék) vastagságának és a csapadékjelző elemek (Mg, Sr) koncentrációjának adatait tartalmazták.

Az európai és a mediterrán térségből származó cseppkőadatokat a Béke-barlang Nagy-tufa képződményéből vett fúrómag adataival összehasonlítva szisztematikus térbeli mintázat rajzolódik ki, ami nagyon hasonlít az európai pollenadatbázisból kirajzolódó, valamint a klímamodellekből kapott csapadékeloszlási képhez is. Ezen eredmények többszörös bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a precízen korolt és legalább évtizedes időfelbontásnak megfelelő részletességgel elemzett cseppkőrekordok együtt jelzik a csapadék tér- és időbeli eloszlásának változását az évszázados időskálán.

A cseppkőrekordok változását meghatározó tényezők kimutatására a kutatók az adatsorokat többváltozós statisztikai elemzésnek vetették alá. Főkomponens-analízissel (PCA) olyan főkomponens-idősorokat (PC) határoztak meg, amelyek az összes vizsgált rekord közös változásait leírják. Ezek közül a rekordok közös varianciáját leginkább magyarázó két PC-idősort az Atlanti-óceán tengerfelszín-hőmérsékleti (SST) adatbázisaival – mint potenciális független magyarázó tényezővel – korreláltatták, amelynek eredményeként szisztematikus kép tárult a szemük elé. Míg a cseppkövek közös varianciáját leginkább magyarázó PC-idősor a […]