News

A High Energy Active Auroral Research Program (HAARP) hosszú ideje különböző összeesküvés-elméletek tárgyát képezi, így nem csoda, hogy a program lezárásának híre is a bulvársajtó fókuszába került. Pedig a HAARP valójában nem más, mint egy tudományos program, amely a Föld szűkebb plazmakörnyezetének vizsgálatára irányul.
A Föld plazmakörnyezete alatt a Föld légkörének azt a felső részét értjük, ami a Nap ionizáló sugárzása hatására részben, illetve teljesen ionizált állapotban, más néven plazmaállapotban van. E térrészt alapvetően két tartományra osztjuk: a nagyjából 100–1000 km-es magassági tartományt ionoszférának, a felette lévő térrészt pedig, amely a geomágneses tér domináns hatása alatt áll, és a Nappal szemközti oldalon 50–100 ezer km-ig terjed, magnetoszférának nevezzük. A Földnek ez a plazmakörnyezete mintegy védőpajzsot jelent a Napból érkező nagyenergiájú sugárzással és a szuperszónikus, töltött részecskékből álló napszéllel szemben, így megismerése alapvető fontosságú a Föld-rendszer megértéséhez, de a tudományos érdekek mellett, a legkülönbözőbb űrtechnikák (műholdas helymeghatározás, távérzékelés, távközlés) is feltételezik a plazma állapotának, elsősorban a plazma sűrűségének, mágnesezettségének és hőmérsékletének folyamatos nyomon követését. (more…)

– Kedves Péter! Miért éppen csillagász lett, hogyan indult el ezen a pályán? Illetve melyek pályafutása eddigi legjelentősebb pillanatai?

– A csillagászat számomra korai hivatás. Tíz éves koromban kezembe került édesanyám földrajzi atlasza, aminek a hátoldalán volt egy csillagtérkép. Miután néhány csillagképet sikerült megtalálnom az égen, úgy éreztem, hogy a csillagászat igazán nekem való pálya lesz. Ezután elég tervszerűen haladtam a megvalósítás felé. Volt a falunkban egy csillagászhallgató, akivel felvettem a kapcsolatot, és aki szinte kijelölte számomra a további lépcsőfokokat: először szeressem meg a fizikát, majd menjek a gimnáziumban fizika tagozatra, utána pedig felvételizzek az ELTE-re fizikus szakra, így lehetek csillagász. Ettől kezdve én tulajdonképpen csak ezt a kijelölt utat követtem.Az egyetem elvégzése után azonnal ide kerültem a csillagászati intézetbe, ez az első munkahelyem. A PhD-fokozat megszerzése után meghatározó volt a pályámra két hosszabb, külföldön töltött időszak – fél évet töltöttem Firenzében, és majdnem hat évet Németországban, Heidelbergben, az ottani Max Planck Intézetben.
2001-ben családommal hazaköltöztünk Németországból. Hazajövetelemben motivált az is, hogy azt reméltem, az ottani beosztott projektmunka után itthon végre a magam ura leszek, és azokkal az izgalmas tudományos kérdésekkel foglalkozhatok, amelyekkel én szeretnék. Ez így is volt egy-két évig. Később már kevésbé, mert alakult egy kutatócsoportom, aztán igazgatóhelyettes lettem, majd igazgató. Ami ezzel jött, más volt, mint amit annak idején elképzeltem, de elfogadtam, hogy errefelé vezet az utam. 2010-ben lettem a csillagászati intézet igazgatója. Akkor azt gondoltam, hogy néhány évig kellemesen, nyugodtan eligazgatom a intézetet. Semmi arra utaló jel nem volt, hogy másképp lenne, míg 2011-ben az akadémiai reform be nem következett.
– Több mint egy év telt el azóta, hogy hivatalosan kinevezték az MTA CSFK főigazgatójává. Olyan volt az elmúlt év, mint amilyenre számított? (more…)